A gyűjtés gondolata már kis koromban magával ragadott. 9-10 évesen volt először kártyanaptáram,olyan mennyiségben,hogy azt már gyűjteménynek lehetett nevezni.

Sajnos a kb.2500 darabos állományom 13 éves koromban teljesen megsemmisült.Lakásunkat tatarozták, és a szüleim kipakolták a bútorokat az udvarra ideiglenesen letakarva.Egyik fiókban volt a gyűjteményem és jött egy záporeső nagy viharral, ami levitte a fólia takarókat. Mind elázott olyannyira, hogy használhatatlanok lettek. Rettenetes volt. Ekkor elment a kedvem az egésztől. Emlékszem még sírtam is.

Körülbelül 1,5 év múlva, amikor a középiskolába kezdtem járni a szomszédos városba valahogy újra kedvet kapva kezdtem elölről az egészet.Hiszen ott sok olyan üzlet és trafik volt, ahol lehetett kapni akár pénzért, akár ingyen. Nem beszélve arról, hogy akadt egy olyan osztálytárs, aki ugyanennek a hobbinak hódolt.Szép lassan ismét gyarapodott a gyűjtemény.A beszerzés és a cserebere ment ezerrel évekig.    Majd az első munkába álláskor kicsit lelassult ez az ütem. Majd voltak olyan évek is amikor egyáltalán nem került hozzám egyetlen példány sem, mert nem érdekelt annyira mivelhogy a felnőtté válással voltam elfoglalva persze tudtomon kívül. Egyszer, amikor már unoka öcséim már 8-10 évesek lettek nekik ajándékoztam az akkor már 4-5 ezer db.-os gyűjteményt azzal a feltétellel, hogy ha nem gyűjtik visszakérem majd.

Így is történt 1-2 év múlva látván, hogy nem érdekli már őket össze szedtem tőlük. Persze elég rendesen megcsappant és leamortizálták a gyerekek.Rengeteg hiányzott belőle.Pl. az aktfotósokból egyet sem kaptam vissza. Haha, majd hülyék lesznek vissza adni, hiszen ők is csak fiúknak készültek. De minden csüggedést hátra hagyva megint elkezdtem felépíteni az állományt. Mindig voltak olyan holtpontok, amikor kevésbé jutottam hozzá friss példányokhoz.Mert voltak olyan időszakok amikor elterelődött a figyelmem erről a témáról, és másra kellett fordítanom az energiámat. (nősülés, gyerekek, lakás, munkahely)Egyszóval a megélhetésre terelődött minden figyelmem. Biztosan függött attól is, hogy mennyire volt nehéz vagy könnyű az élet.

De a gyűjteményem nem látta kárát, mert azt nem adtam ki többet a kezemből. És közben azért szereztem hozzá vagy cserélgettem más gyűjtőkkel. Mostanában már néhány éve megint elég rendesen benne vagyok a témában. Köszönhető ez az internetnek , mert ott találtam sok csere társra az ország több tájáról is. Egymást bíztatva és gyarapítva gyűjteményünket levelezünk, és küldjük egymásnak a cseréket.

Mára már a gyűjteményem jócskán meghaladja a tízezer db.-ot. Vannak azonban olyan ismerőseim, akiknek viszont több tízezer van,vagy akiknek a gyűjteménye megközelíti a százezres tételt.Sőt olyan is van akinek már meg is haladta ezt a mennyíséget. Ez már igen! Sok! Nagyon sok!De ők azt mondják az már szinte kezelhetetlen.Ezért aztán annyira nem bánt,hogy nekem csak ennyim van.Annyit gyűjtök amennyit sikerül. Dobozokban tárolom őket szépen gondosan sorban, állítva évszám szerint, mert így kisebb helyet foglalnak el,és megóvom őket a gyűrődésektől.Most kezdtem meg a 2009-eseknek a hatodik dobozt. Nyilvántartom őket excel-táblázatban.
d1 d2 d3
NJ.(2009.01.10)
…………………………………………………………… 

2011-et írunk, év vége.

Sikerült egy szép 10 fiókos szekrényre szert tenni a naptáraim számára.
Így most már könnyebb a rendezgetés és méltó helyet foglalnak el a kártyanaptáraim.
Egy kedves bútorasztalos barátom segítsége nélkül ez most nem lenne így.
Íme:
 
 
            sz1 sz2 sz3
sz4 sz5 sz6

 

……………………………………………………………..

2015.11.29.

Kinőttem a szekrényt,ezért készíteni kellett egy másikat, amely ugyanilyen méretű és színű egyaránt. Ismét segítségemre volt az asztalos barátom.

ksz1  ksz2
                                 Készülnek az új bútordarab fiókjai…

ksz3                      ksz4
E közben a ragasztásnak száradni kell..         Kész állapotban

ksz5                   ksz6
                   Végre a helyén az új kártyanaptár szekrény is

ksz7

Immáron két egyforma 10 fiókos szekrényben tárolhatom a kártyanaptáraimat.

 


Comments are closed.