2012 a szökőév!
Mi a szökőév?

A szökőév olyan év, amely több napot tartalmaz a többi év szokásos hosszánál azért, hogy a naptárt szinkronba
hozza a csillagászat szerinti idővel.
Igazából az évszakok nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, ha mindig ugyanannyi napot tartalmaz, akkor minden évben elcsúszik egy kicsit. Ha időnként beillesztünk egy plusz napot az évbe, akkor ez a csúszás korrigálható.

Mely évek a szökőévek?

Minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat.

Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek is. Így tehát a századfordulók évei közül csak azok szökőévek,
amelyek 400-zal is oszthatók.

Ezek alapján például szökőév: 2012, 2016, 2020…
Szökőéves századfordulók:2000 és 2400…
Nem szökőéves századfordulók:1900, 2100, és 2200…
Szökő napnak mindig a február 24.-ét tartjuk számon.

A február 24-i szökőnap több mint kétezer éves történetre vezethető vissza.

                                 A naptár kialakulása és a szökőév eredete.

A legkorábbi társadalmakban is igény volt rá, hogy az időt megpróbálják mérhetővé tenni.
A nappalok, az éjszakák, és az évszakok szabályos váltakozása, a növényi életciklus ritmikus körforgása
arra ösztönözte elődeinket, hogy mindezt rendszerbe foglalják. Az első naptárakban a mindennapos hétköznapi
élet tapasztalatai játszottak szerepet. Később ezeket a tapasztalatokat kiegészítették majd felváltották
a csillagászati megfigyelések.

Az öntözéses földművelést alkalmazó társadalmakban nagyon fontos volt, hogy pontosan meg tudják
mondani a ritmikusan ismétlődő áradások időpontját. Az egyiptomi, babiloni, maja és azték de még a
kínai csillagászok megfigyelései is örökérvényűek a mai napig. Az éveket a hold ciklusok váltakozása
vagy a Nap éves járása alapján osztották különböző egységekre.

Jelenlegi naptárunk egyiptomi, görög és főleg római ötvözetből áll.
A február 24-i szökőnap magyarázatát is a római naptár történetében kell keresnünk.
Romulus római király alkotta az első naptárat, mely 304 napos volt és 10 hónapból álló évet tartalmazott.

¤ Az első hónapot apjáról, Mars istenről nevezte el (Martius),
¤ A második Vénusz etruszk nevét kapta (Apru, amely görög hatásra változott áprilissá).
¤ A harmadikat a meglett korúak tiszteletére Maiusnak,
¤ A negyediket a fiatalabbak kedvéért Iuniusnak nevezte el.
¤ A többi hónapok sorszámneveket kaptak (Quintilis, Sextilis, September, October, November, December).
Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene)
és a Februariust (a tisztulás hónapja).

A hónap kezdőnapját a holdsarló megjelenése, a Kalendae jelentette (innen ered a kalendárium szavunk).
A két új hónap beiktatása bonyolulttá tette az év kezdetét.
Azelőtt március volt az év első hónapja, de a január bevezetésével ez megváltozott, de több száz év kellett ahhoz,
hogy mindezt megszokják az emberek és természetes legyen.

A római naptári év a Hold járásán alapult, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest.
Hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a megfelelő helyükre kerüljenek, a római papok testülete
időnként február 23-a után egy szökőnapot iktatott be.

A szakszerűtlen beavatkozások miatt i. e. 47-re a felhalmozódott hibák miatt a naptár már több hónapnyi csúszást mutatott.
I. e. 46-ban Julius Ceasar, megbízta az egyiptomi származású Szoszigenészt a naptári hibák kijavításával.
A csillagász november és december közé két rendkívüli hónapot iktatott be, így létrejött a naptártörténet leghosszabb éve,
az annus confusionis, a „zűrzavar esztendeje”. Ekkor hozták azt a rendeletet, amely szerint 4 év közül három legyen 365,
míg a negyedik 366 napos. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatták be.

Szoszigenész a naptári hiba kiküszöbölésekor alkalmazta az egyiptomi 365 napos napévet, amely már független volt a Hold járásától és kombinálta a csillagászat tropikus évhosszával (365 ¼ nap). A Julianus-naptár már egészen pontosnak volt – egy apró eltéréstől eltekintve.
A 365 ¼ napos évhossz 11 perc 13 másodperccel volt rövidebb a 365 nap és 6 óránál, mely idő alatt Földünk megjárja éves útját.
Ebből a kis eltérésből a XVI. századra jelentős különbség alakult ki. 1578-ban XIII. Gergely pápa kezdeményezésére a naptár újabb reformjára került sor. Felkérésére az olasz és angol csillagászok dolgozták ki azt a megoldást, amelyet 1582-ben vezettek be, és Gergely-naptár néven mind a mai napig ismeretes.

Mivel a 11 perces eltérések 128 év alatt érnek el egy teljes napot, így 400 év folyamán kb. 3 nap eltérés halmozódik fel.

Ezt a problémát úgy oldották fel, hogy a százassal végződő évek közül csak azokat hagyták meg szökőévként, amelyek négyszázzal is oszthatóak.
Érdekesség, hogy az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-ét október 15. követte.
A szökőnaphoz a naptárkészítők nem nyúltak, így az maradt február 24-e.
A Gergely naptár sem teljesen pontos, még mindig pár másodperccel hosszabb a csillagászati időhöz képest.
Ez a különbség 3200-ra fog egy teljes napot kitenni.

Írtam: olvasmányaim alapján…2012.01.08.


Comments are closed.